Igényérvényesítési határidők a magyar építési jogban

Az általános elévülési idő a magyar jogban öt év, az építési jogban felmerülő követelések döntő többsége ezen időtartamon belül érvényesíthető.

Vannak azonban ennél rövidebb, illetve kivételes esetekben hosszabb időtartamok is, melyeken belül a követelések érvényesíthetők. Ezen rövidebb, illetve hosszabb időtartamok a jótállás és a szavatossággal kapcsolatosan fordulnak elő. A vonatkozó kormányrendelet szerint lakóingatlanok esetében a kötelező jótállási idő három év. A szerződő felek ennél hosszabb időtartamot is kiköthetnek, de rövidebbet nem. A nem lakóingatlanokra ez a kötelező jótállási idő nem vonatkozik, tehát ilyen esetekben, amennyiben a szerződő felek nem kötnek ki az építési szerződésben jótállási időt, úgy a jótállási rendelkezések nem lesznek alkalmazhatóak, csupán a Polgári Törvénykönyv szerinti kellékszavatossági rendelkezések.  Ezen kellékszavatossági szabályok szerint amennyiben a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, úgy a kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el. A magyar jog szerint a legfontosabb különbség a kellékszavatosság és a jótállás szabályai között az, hogy a helytállási kötelezettség alóli mentesülés érdekében jótállás esetében a vállalkozónak kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés (átadás-átvétel) után keletkezett, míg kellékszavatosság esetén a megrendelőnek kell bizonyítania a vállalkozó helytállási kötelezettségének megállapítása érdekében, hogy a hiba oka már a teljesítéskor megvolt. A fentiekhez kapcsolódóan a magyar jog ismeri a kötelező alkalmassági idő jogintézményét is. Ilyen esetekben bizonyos hosszabb időtartamra szánt építési elemek (például tartószerkezeti elemek) vonatkozásában a vállalkozói helytállási kötelezettség akár 10 évig is fennáll a teljesítéstől számítva a jótállási idő és/vagy a kellékszavatossági idő lejártát követően is a megrendelő irányában.  

BALÁZS & KOVÁTSITS Ügyvédi Társulás