Egy gazdasági társaság vezetője e tisztségét mind a polgári jog szabályai szerint megbízási jogviszonyban, mind a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban elláthatja. A Munka Törvénykönyve a munkáltató vezetői vonatkozásában különleges szabályokat tartalmaz, és a vezetők között is megkülönbözteti a vezetőket, illetve azokat a vezető pozíciót betöltő munkavállalókat, akik azáltal minősülnek vezetőnek, hogy a munkáltató az általuk betöltött munkakört meghatározó jelentőségűnek nyilvánítja. Ez utóbbi vezetők kizárólag munkaviszony keretében foglalkoztathatók Az alábbiakban ez utóbbi, a munkáltató döntése alapján vezetőnek minősülő munkavállalókra vonatkozó különleges szabályokat foglaljuk össze röviden, a 2012. június 30-ig hatályban lévő Munka Törvénykönyve (az 1992. évi XXII. törvény) rendelkezései alapján. Az új Munka Törvénykönyvéről szóló, 2012. július 01-jétől hatályba lépő 2012. évi I. törvény elhagy egyes speciális, a vezető állású munkavállalókra jelenleg alkalmazandó rendelkezéseket, azonban elmondható, hogy az új törvény által megtartott szabályok nem különböznek a jelenlegiektől, tehát a szabályozás egységesebbé válásáról beszélhetünk.
A munkáltató előírása alapján meghatározó jelentőségű munkakör betöltőjét a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell arról, hogy a Munka törvénykönyve meghatározott szakaszai szempontjából vezetőnek minősül.
A Munka Törvénykönyve a vezető állású munkavállalóra az általánostól eltérő szabályokat állapít meg a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidők vonatkozásában. Így a rendkívüli felmondás joga az annak alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől három éven belül, illetve ha az bűncselekményt valósít meg, a büntethetőség elévüléséig gyakorolható. A vezető állású munkavállaló munkaviszonyát abban az esetben is megszüntetheti a munkáltató, ha annak közeli hozzátartozója a munkáltatóval azonos vagy hasonló tevékenységet végző, vagy a munkáltatóval szoros gazdasági kapcsolatban lévő társasággal munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít.
A vezetőnek minősülő munkavállaló más munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet. Az ilyen munkavállaló vonatkozásában egyéb tilalmak és korlátozások is léteznek, így pl. nem folytathat a munkáltatóval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet, ilyen körben nem köthet jogügyletet, nem szerezhet ilyen tevékenységet végző vállalkozásban részesedést, és ezzel kapcsolatban a közvetlen hozzátartozói vonatkozásában is bejelentési kötelezettsége áll fenn a munkáltató irányában. Ezen rendelkezések megszegése esetén a vezetőnek minősülő munkavállaló a polgári jog általános szabályai szerint, korlátlanul felel.
A vezetőnek minősülő munkavállaló nem az előbbi bekezdésben részletezett tilalmak megsértésével gondatlanul okozott károkért tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg mértékéig felel. Az általános szabályoktól eltérően amennyiben a vezető munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, tizenkét hónapra járó átlagkeresetének megfelelő összeget köteles a munkáltató részére megfizetni.
A vezetőnek minősülő munkavállaló – beosztására tekintettel – a saját munkaidő-beosztását és szabadságát – a munkaszerződés keretei között – maga állapítja meg, azonban a rendkívüli munkavégzésért őt ellenérték nem illeti meg.
A munkáltató törvény szerinti legfelsőbb vezetőjére illetve annak helyettesére (pl.: ügyvezető, vezérigazgató, stb.) a fenti szabályokon túl további és szigorúbb felelősségi szabályok vonatkoznak.
Lényeges különbség az általános szabályokhoz képest, hogy a vezető munkavállaló munkaviszonyának csőd- vagy felszámolási eljárás során történő megszüntetésekor, a megszűnéssel járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjat köteles előre megfizetni. A vezető munkavállaló részére az ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás befejezésekor válik esedékessé.
A fentiek szerint tehát a vezetőkre és vezetőnek minősülő munkavállalókra vonatkozó szabályokra tekintettel az ilyen, a társaság egésze szempontjából jelentős döntéseket hozó munkavállalók munkaszerződése speciális rendelkezéseket kell, hogy tartalmazzon, illetve amennyiben a Munka Törvénykönyve nem enged eltérést valamely rendelkezésétől, az külön szerződéses kikötés nélkül is a munkaszerződés részévé válik.